logo
 Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:


Elfelejtett jelszó?

Regisztrálj most!
 Főmenü

Főkategória : Évfordulók, események, megemlékezések Dicsőség a hősöknek

1  2  3  4  5  6  7  Következő   >]

Dicsőség a hősöknek
Dicsőség a hősöknekNépszerű
Beküldőprimasboyprimasboy további képei   Utolsó frissítés2019.01.13. 16:47    
Találatok1328  Hozzászólások5    
Negyvennégy kilométer a doni hősökért.

Január 12-én reggel, valamivel hét óra után érkeztem meg Kezdivásárhely központjába, a Gábor Áron szoborhoz. Nem kellett sokat várjak, érkezett Szima Csaba barátom is, világháborús egyenruhában, ahogyan azt kell. Hét óra harminc percet tűztük ki az indulás időpontjának, hiszen 22 kilométer a táv, és még a 12:00-kor kezdődő megemlékezésen díszőrséget kell állni, a keresztnél. Éppen azon tanakodtunk, hogy vajon kettesben kell-e megtegyük az utat, amikor Biró Levente, a szárazpataki tanító köszönt ránk, túraöltözetben, ahogy kell. Hárman fogtunk neki az immáron kilencedik doni emléktúrának. "Voltak évek, amikor hatvanan tettük meg ezt az útvonalat. –mesélte a túra megálmodója, Szima Csaba - mára, már csak Bíró Levente maradt, ő sem hiányzott még egy emléktúráról sem." Habár a nyugati szél elég keményen vágott az arcunkba, mégsem fáztunk, melegített az egyenruha és a virtus, no meg Bíró Levente szilvapálinkája. De azért jól esett, amikor beértünk Szentlélekre, a házak között nem csapott annyira a szél. Alig értünk be Szárazpatakra, egy mosolygós néni fogadott egyik kapuban. Izabella néni, Benkő László édesanyja volt az. "Jöjjenek be egy kávéra, éppen most főtt le". Hát hogy is utasíthattuk volna vissza, és még időben is voltunk. "Laci is éppen most ment el, viszi fel az asztalokat és készíti elő a terepet a megemlékezéshez." Nagyon jól esett a kávé, sokat nem időztünk folytattuk is az utunkat a huszonnégyes határvadászok nyomán. Közben felelevenítettük azokat az időket. Jól esett, hogy közeledve Katrosához még csatlakoztak hozzánk, így aztán végül kilencen érkeztünk meg gyalogosan a Répát lábához, a gelencei Kelemen Dénes nyugalmazott tanító által faragott kereszthez. Itt már népes tömeg várt minket, a Történelmi Vitézi Rend tagjai és néhány lelkes civil. Így közel nyolcvanan róttuk le kegyeletünket a kereszt előtt. A megemlékezést követően jól esett a Benko Laszlo által készített sült szalonna és forralt bor. A lakoma után sorra indultak haza az autók, még nekem is akadt hely, és lefuvaroztak Kézdivásárhelyre. Szima Csaba és Bíró Levente majd estére értek haza Kézdivásárhelyre, ahogyan elmentek, gyalogosan. Mi ezzel a 44 kilométerrel hajtottunk fejet a doni hősök előtt. Helytállásuk és vitézségük ma is példa kell, hogy legyen számunkra.
Dicsőség a hősöknek!

Fotó: Héjja Bécó

1  2  3  4  5  6  7  Következő   >]



 Google translator

Powered by XOOPS 2.0 © 2001-2007 The XOOPS Project