logo
 Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:


Elfelejtett jelszó?

Regisztrálj most!
 Főmenü

Főkategória : Fényképek : 6. Kádár-korszak (1957-89) Wiezner Jenő, a Lenin-fiú

[<   Előző  7  8  9  10  11  12  13  Következő   >]

Wiezner Jenő, a Lenin-fiú
Wiezner Jenő, a Lenin-fiúNépszerű
BeküldőTorgoTorgo további képei   Utolsó frissítés2014.08.24. 12:59    
Találatok1622  Hozzászólások7    
A Munkásőrség által a Tanácsköztársaság 60. évfordulójára kiadott Mindig a vártán című könyvből. Wiezner elvtárs, a vasasszakszervezeti tag még húsz éves se volt, amikor felöltötte a hírhedt terrorcsapat bőrgúnyáját. A bukás után a szerb megszállás alatt lévő Pécsre menekült, onnan pedig Jugoszláviába, majd Franciaországba. 1945 után jött csak vissza. Nem visel különösebb érdekességeket, de elég ritkán lát egykori Lenin-fiút az ember. Egy részlet a vele készített interjúból:

"- Mi volt a feladatuk? - érdeklődöm tovább.
Kis szünetet tart. A beszélgetés közben helyüket állandóan változtató barázdák arcán most rövid időre megállnak. Talán, hogy tartalék legyen, még egyszer levegőt vesz.
- Ezt a kérdést vártam már az elején. Nehéz is erről ma úgy beszélni, ahogy akkor értenünk és tennünk kellett. A proletárdiktatúra védelmében az egyik legnehezebb terület volt a miénk. A nincstelen munkásnak számtalan ellensége volt, az ántánttól kezdve a kulákokig, a gyárosokig fel sem lehetne hirtelen sorolni - mondja egy szuszra.
- Hogyan tették ezt?
- Ellenforradalmárokat kerestünk mindenütt. Mondanom sem kell talán, hogy a 133 nap mindegyikére jutott belőlük bőven. Szervezett ellenforradalmi lázadásokat vertünk le, a Hungária kávéháznál teljesítettünk belső és külső őrszolgálatot, a Tanácsköztársaság vezetőit kísértük, ha előadást mentek tartani.
- Kiket?
- Például Kun Béla, László és Szántó elvtársakat.
- Melyik kuláklázadás leverésében vett részt?
- A Szentes és Makó környékiben. Vonattal mentünk. Csak két napot voltunk Makón. Ez is elég volt. A főbűnösöket magunkkal hoztuk. Útközben, már a vonaton megkezdtük kihallgatásukat. A város bankjának a pénzét is el kellett hoznunk lepecsételt ládákban, nehogy ellenséges kezekbe kerüljön.
- Szamuely Tibort a Lenin-fiúk jól ismerték, hisz sokszor közvetlen irányításával harcoltak.
- Ez igaz. Én azonban csak egyszer találkoztam vele, amikor őrségen voltam a főbejáratnál. Szamuely elvtárs jött, én felszólítottam igazolásra. Ő mondta, hogy ki, én is felismertem, de éppen előző nap oktattak ki minket, igazolvány nélkül az égvilágon senkit ne engedjünk be. Ez már a monitorok támadása és a ludovikások lázadása után volt.
- És nem engedte be?
- Nem én, amíg az öccse és ő igazolványát is nem mutatta meg.
- Szamuely elvtárs mit szólt, hogy feltartóztatta?
- Mit szólt volna?! Megdicsért és - most nevetségesnek tűnik - adatott egy tojást. Micsoda csemege volt az akkor!
- Említette a pesti ellenforradalmi lázadást. Akkor hova szólította a parancs?
- Mint másokat is: a Duna-partra. Egymás mellett feküdtünk és lőttünk. Később ketten felmentünk az Erzsébet-hídra, hogy ha jönnek vissza a hajók, a kéményükbe kézigránátot dobunk, de nem jöttek - meséli és hozzáteszi: de ez jó ötlet volt!"

[<   Előző  7  8  9  10  11  12  13  Következő   >]



 Google translator

Powered by XOOPS 2.0 © 2001-2007 The XOOPS Project